Észrevettétek már, hogy a nappali boldogságot elronthatja egy 10perces esti beszélgetés egész éjszakai frusztráltsággal töltve el lelkünket? Konkrétan ennek újabb átélése vezetett ahoz, hogy ezt a témát válasszam mai blogom centerébe. Persze gondolod most rólam, hogy csak nem elfogyott a kedvenc parfümöm, de tévedsz, ha valóban így gondolod. A felesleges munkától meg tudok őrülni. Direkt jó időt csináltam ma délutánra, csak nekünk a párommal, s nem elég, hogy fáradságos munkával felvidítottam apátiába süllyedt kedvesem, ma este minden tönkrement. Alig beszélgettem vele az msn csodálatos zenitjein, olyan rossz kedvbe sikerült belekergetnem, amit nem hiszem, hogy egykönnyen megtudnék magamnak bocsátani. Ez volt a bevezetője a felesleges munka lényegének... Csak tudnám, hogy miért olyan törékeny a tinédzserek lelki világa? Mitől oylan befolyásolhatóak? Fiatalság, bolondság címszó alatt már mindent lehet?! Annyi év nevelés... és mind hiába. Annyi óra, nap, hét, hónap fáradozása semmibe vész egy ostoba beszélgetés miatt. De hát már igazán megszokhattam volna. Vajon van olyan rétege az emberi társadalomnak, vagy korosztálynak, aminek ügyét magaménak érezhetem? Most gondolhatod, hogy ismételten egy ostoba, értetlen tinédzser próbálja kiadni magát egy kritikus szemléletű felnőttnek, de egyet tisztáznod kell magadban, mielőtt ítélsz: útálom a generációmat. Fáradtak, lusták, tájékozatlanok és mindezek mellett talán a legnagyobb bűnük az apátia. Csak adott témák érdeklik őket, leggyakrabban a naprakész popzene, holott minden jelen és jövő alapja a múlt, melyet ha nem ismerünk meg, nehezen építhetünk. Könyebb kérdezni, mint válaszolni, szól az örökbölcs mondás, de vajon ki látja a valódi lényeget? Becsülöm a munkát, ha látom eredményét. Ami eredménytelen, olyan, mintha nem is létezne.