Ma ismételten találkoztam a zene egyik legidegesítőbb eszközével, a dallammal. Fülbe mászó, kegyetlen, egész nap gyötör majd egy pontnál azt hinnéd, abbamarad, ha esetleg eldúdolod, de hidd el, ez lehetetlen. Próbáltam. Ja igen kérem a tapasztalat... Enyhén szólva kellemetlen érzet, amikor az ember próbálna mindennapi teendőire koncentrálni, de egy aprócsak zavaró tényező arra kényszeríti, hogy tudat alatt ismételtesse önmegát. Koncentráció képességünk gyakorlatilag megszűnik, s így a felvett dallam teljesen eluralkodik rajtunk. Egyes embereknél megfigyelhető a gyomorgörcs állandó problémája, a szorongás és más, kellemetlen tüneket. De hát kérem ez van, ha civilizálódunk. Az ember reggel rohan, nem ér rá "kiszellőztetni a fejét" és a tegnap esti soul, funky, hip-hop vagy esetleg más dallam egyszerűen bennragad. Hogy mit tehetünk a zajfertőzés ellen? A válasz egyszerű: semmit. Legalábbis egyszeű szürke hétköznapi polgár ki van téve az efféle ragályoknak, akárcsak egy kellemes TBC-nek. Gondolod, most túlzok, pedíg ez az igazság. Reggelente a buszon utazva is arra leszek figyelmes, hogy a fiatalabb utastömeg hangosan hallgatva új és újabb zenekreáló készülékeiket, akarva, akaratlanul is bemászatják fülünkbe undok dallamaikat. Ha teheted, kerüld el ezeket a szituációkat, ne szállj be szardíniaként egy teletömött zaj-konzervbe.