Intrika, kritika, rekontra...

Talán ott kezdeném, hogy miért is fogtam hozzá a blogíráshoz? Nos igen, azt hiszem, ez lesz a legmegfelelőbb kezdet... Hátam mögött 15 évvel, 15 névnappal, 4közeli hozzátartozó elvesztésével, egy tartósnak ígérkező párkapcsolattal, és egy tinédzsereknek szóló újsággal a kezemben kezdek neki a blogolásnak. Persze egy percig sem gondolom, hogy bárki olvasásra méltatná soraimat, de remény az van. Beajánlom őket, hogy mások is megismerhessék egy legilimentor véleményét, ezáltal világképet alkotva maguknak, jobb (és nem bal, vagy fél) szemmel szemlélhessék a világot. Elsősorban talán a popzene naprakész együttesére térnék ki, csak amúgy referenciaként, hogy általában ilyen stílusban szemlélődöm. No Thanx, avagy a magyar Tokio Hotel, ahogy már halottam másik elnevezésén is. Talán a név választásához csak annyit fűznék hozzá, hogy bár létrejöttét szemem előtt homály fedi, józan paraszti ésszel megállapíthatom, hogy a szleng egy enyhe laza stílusra akarja következtetni az őket választó rajongót. Mint tudjuk a szleng "klassz" esetleg "űberzsír", tehát már meg sem rökönyödök egy újabb "baró" név hallatán, amit az újdonsült "underground"-ból szabadult csapatok aggatnak magukra... Sajnos már szokjuk. Felkelünk reggel és visszamosolyognak a plakátokról az elkülföldiesedő magyarok. Hol van a so szójáték, és Kharinty kifinomult lényegreérző humora? Nem azt mondom, hogy a mai kor nem kreál értékállót, de sajnos elkorcsosúlt generációm képtelen észrevenni a gyémántokat a szénrögökben. Akinek nem inge persze, az ne vegye magára. Akinek meg inge az meg öltözködjön már fel, mert már uncsi- szólt az időtálló mondat megboldogult humoristánktól.