Intrika, kritika, rekontra...

Talán sokadszorra átrágott téma az, amit most taglalni készülök, de én elég fontosnak tartom ahhoz, hogy elviseljem a témeválasztással kapcsolatos kritikákat. Rengeteg kortársam szenved az úgymond "médiahatásoktól"... A 12-19 éves fiatalok nem járnak könyvtárban, sőt, talán osztálykirándulások programján kívűl még nem is látogattak meg ilyen helyet. Mintha a könyvek olyan borzalmasak lennének. Pedíg élni tanítanak, rengeteg bölcsességet tartalmaznak, amit kortársaim nemcsak elolvasni lusták, de átgonodlni, egyáltalán megérteni is képtelenek. Úgy godolom, hogy az érettség nem attól függ,hogy tudjuk-e mi történt 1458-ban, vagy hogy Szent István királyunk milyen zoknit viselt, amikor a pogányokkal küzdött... akkor még nem is hordtak zoknit... de ez persze nem sok embernek tűnne fel, hiszen, az a kevés, amit ma olvasnak, elhiszik. Elhiszik, hogy a hiperaktivitás egy betegség, hogy gyógyszerekkel "gyógyítható" és hogy erre szükség is van. Lám, milyen ostoba is az ember? Egyetlen könyv elég lenne ahhoz, hogy megváltozzon a véleményük erről az állításról, hogy átlássanak a gyógyszeripar furmányán, de nem... Nem mondom, a nyomdafesték is elbír sokmindent, ez sosem volt kétség. De itt jönna a természetes szellektáció, hogy az emebr azért ne vegyen mindent készpénznek... Persze, ez már logika és ép ész kérdése, de mint tudjuk... nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, ahnem hogy alacsony a kerítés...